PURUTTYA
PURUTTYA, mn. tt. puruttyá-t. Piszkos, mocskos, utálatos viseletü, ruházatu, paszatos. Szélesb ért. undok, undorító. Puruttya gyerek, puruttya disznó. Puruttya dolog, beszéd. Eredj te puruttya.
E szóban alapfogalom a rútság, melyet a ruttya fejez ki, eredetileg: rútia, mint deli delie, dali dalia, a meglágyítás úgy történt, mint a hostia ostya, bestia bestye, bastion bástya, Dorothea Dorottya szókban; a pu, nem egyéb mint az utálatra vonatkozó pi v. pih indulathang, másképen s bővitve: piha, pfuj. E szerint elemezve: pih! rútia, pu! rútja. Egyezik vele az ugyanazon elemekből álló pranda = pu! ronda, v. pi! ronda.
