RÁ, (ra-a v. ra-j-a) igekötő. 1) Fölé, fölébe, tetejére valaminek; mely esetben a viszonynév szintén felható ragot kap. Ráléptél a lábamra. Ráülök a lóra, szekérre. Rátette a kezét a vállamra. Rányomta a pecsétet a levélre. 2) Némi erkölcsi, szellemi felsőbbségre vonatkozik ezekben és ilyenekben: Ráadja magát a munkára. Ráveti fejét a veszedelemre. Rábirja, rábeszéli társait bizonyos vállalatra. Emlékezem rá, hogy, stb. Nem érek rá, de te ráérsz. Rásegítették, amit keresett. Rátermett azon életmódra, melyet választott. Rápirított a hányakodóra. Más kiejtéssel reá, a székelyeknél: riá is. Részletesebben l. ~RA, névrag.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.