RÁNDÚL
RÁNDÚL, RÁNDUL, (rán-d-úl) önh. m. ~t. 1) Erőszakos, hirtelen vonás által mozgóvá lesz, helyéből kimozdúl kiindúl. Rándúl a kocsi, midőn megindítják. Az evezőnek minden vonására tovább-tovább rándúl a csónak. Karja lába a csuklóban megrándúlt. 2) Valamely jármüvön, mintegy hirtelenében, hevenyében, vagy közel helyre, rövid időre megy valahová. Szomszéd faluba rándulni, kirándulni, elrándulni. Pusztáról berándulni a faluba, városba. Pestről a gőzkocsin fel-fel-rándulni Váczra, le-lerándulni Kecskemétre. V. ö. RÁNDÍT.
