RANG
RANG, fn. tt. rang-ot, harm. szr. ~ja. Széles ért. a polgári állásnak bizonyos helyzete, vagy foka, melyet valaki a társadalom osztályai között elfoglal. A tisztviselőket rangjaik szerint fizetni. Alsóbb, felsőbb, magasabb, első rangon lenni. Kiki rangjához képest éljen. Elsőrangu iró. Szorosb ért. felsőbb tekintély, méltóság, melyet előkelő személy a polgári rendek között bir. Rangra vágyni. Nemesi, bárói, grófi, herczegi rang.
Egyezik vele a német Rang, franczia rang, ángol range és rank. Adelung szerint e szóban a rend alapfogalma rejlik, honnan francziául ranger am. rendezni. Erre látszik mutatni a magyar öszves nemesség ezen régibb czíme is: rendek. Végelemzésben azon szók osztályába tartozik, melyekben a gyök alaphangja r, s mind a magyar mind az árja nyelvekben bizonyos magasságot, fokozatot, sorozatot jelentenek, mint a magyar ra, rak, rend, a latin ordo, a német Reihe, stb.
