SÁFÁRNŐ
SÁFÁRNŐ, (sáfár-nő) ösz. fn. l. SÁFÁRNÉ, 2). SÁFÁROL, (sáfár-ol) áth. m. sáfárol-t v. sáfárlott. Sáfár gyanánt ellát valamit, különösen a házi nép illetőségét, járandóságát kiosztogatja. E jelentést adja neki a Molnár A. által latinul kifejezett dispensat.
