SAJ, (4)
SAJ, (4), utánzott természeti hang, mely a szaglászva keresőnek visszahúzott suhogó vagy sziszegő lehét fejezi ki a sajdít származékban, ez pedig teljesen egyezik sejdít, sejt szókkal, melyeknek eredeti jelentése Sándor J. szerént 1) olfacit, odoratur, és 2) animadvertit, t. i. e második értelem átvitten használtatik, mint okozat az ok helyett. Ugyanezen fogalmat fejezik ki: szag, szaglál, szagol, és szimat szimatol. Rokon vele Vámbéry szerént a csagataj szagïn-mak (gyanítni, vélni); továbbá szaj-mak (vélni); Fábián I. szerént a jakut taju (Ahnung, idea, Gedanke) és Budenz J. szerént a finn havaja-, havaa-, havaítse- (erwachen, zu sich kommen, gewahr werden), votjak sak (wachnam, munter), sajkal- (fölébredni), zürjén sadm- (fölébredni).
