SÍ
SÍ, (si-v) önh. ragozva: síok v. sivok, sísz, siunk v. sivunk, sítok, sínak; 1-ső mult: sivék; 2-ik mult: sítt; htn. síni. Fogai közől éles, metsző si hangot bocsát ki, pl. midőn nagy fájdalom tör ki belőle, vagy haragos indulatból, vagy hogy csendesítsen, csillapítson valamit stb. Sí rí a betegségben szenvedő gyermek. Sínak az éhes malaczok, disznók. Átv. Sí a sipoló, fütyölő szél. Sí a síp, ha erősen bele fúnak. Csagataj nyelven: csík-mak (= sí-ní v. sír-ni, rimánkod-ni). Azon legrövidebb igéink egyike, melyek hangzóval végződnek, ú. m. szí, hí, ví, nyí, rí, sző, lő, nő, bú, nyű, stb.
