SÜRGETŐ
SÜRGETŐ, (sür-ög-et-ő) mn. és fn. tt. sürgető-t. Aki sürget, vagy ami által sürgetnek. Napszámosokat munkára sürgető hajdú. Sürgető levél, intés, parancsolat. Különösen megbízott személy, ki bizonyos ügyekben az illetőket felszólítja, figyelmezteti, hogy valamit megtenni siessenek, szorgalmazó. (Sollicitator).
