SZA, (1)
SZA, (1), elvont gyökelem, mennyiben bizonyos értelemre nézve rokon szók alapját képezi, milyenek az elválásra, a részeknek egymástól távolodására vonatkozók, ú. m. szab, szak, szana. Rokon vele a ta, melyből tár (nyit) tág, tát, táv, távol eredtek, továbbá a vékonyhangú sze gyök, ezen származékaiban, szét, szél (margo) széled, széd, széděleg, keményebb hangon té, honnan té, téved, tévelyeg, té-tova, tél-túl, tép származtak. Ide tartozik a félszaku távolodásra vonatkozó csa, nagy számu családjával együtt. V. ö. CSA.
