SZABADOS, (1)
SZABADOS, (1), (szabad-os) mn. tt. szabados-t v. ~at, tb. ~ak. Széles ért. valamitől mentes, szabad, mind mai, mind régi értelemben. Szabados kötél a hajósoknál (mind a tiszaiak-, mind a dunaiaknál) am. félre tett, jelenleg nem használt tartalékkötél. Ugyanazoknál hasonló értelemben divatosak: szabados eszköz, jószág stb. „És az ökret boszontja vala (a tulok), hogy mivel ő szabados volna, és semmit nem munkálódnék.“ (Pesti G. meséi. CXVI. mese). Régente szabad gondolkozásu. „Az szabados (nagy) elme nem viszen be boszuságtételt.“ (XVI. századbeli Erkölcsi iratok. Toldy F. kiadása). Végre ami meg van engedve, nem tilos. Szorosb ért. szabadsággal végkép elbocsátott. Szabados katona, jobbágy. Némely újabb iróknál roszalólag am. szabadsággal visszaélő, kicsapongó, korlátlan, zabolátlan. Szabados életű, magaviseletű személy. Szabados beszéd. Azonban ez akár a szóelemzés, akár a népnyelv, akár – legalább tudtunkra – a régi nyelvemlékek által nem igazolható. Jön ugyan elé Pázmánnál: szabados életű, de ez csak am. szabad életü, s Faludinál csakugyan elé is fordúl a „szabad élet“ kifejezés. Pesti G. föntebbi meséjében is a ,szabados’ szóra vonatkozólag ez áll: „És monda neki (az ökör): Azt hiszem, hogy avagy csak mastan is jobbnak véled az én munkával való életemet, hogynemmint a te szabadságodat, ki teged a halálra vonszon.“
