SZABADOS, (2)
SZABADOS, (2), (szabad-os) fn. tt. szabados-t, tb. ~ok. 1) A régi hübéri rendszerben am. libertinus, azaz, semmiféle földesuraságnak, legalább szoros jobbágyilag le nem kötelezett személy, ki azonban sem nemes, sem királyi város polgára nem volt, pl. oly nem nemes, ki nemes eredetű anyja után öröklött nemesi telken lakott (agilis), vagy a koronai és püspöki városok lakosai; továbbá, általán, kiket földes uraik jobbágyi kötelességeiktől fölmentettek. 2) Legalsóbb foku altiszt, ki a káplár után áll; máskép: alkáplár. (Der Gefreite).
