SZABLYA
SZABLYA, (szab-oly-a) fn. tt. szablyá-t. Molnár A. latinozata szerént: framea, láncsaféle fegyver; acinaces, széles rövid kard, milyet a szittyák viseltek; gladius ensis, kard; és sica (czucza?) azaz, tőr. E szerint a szablya széles ért. az éles pengéjü fegyverek többféle faját jelentette. Görbe szablya, kurta szablya, gyilkoló szablya. Fájdalom szablyája. (Pázmán Préd. 552. l.). Mesterét a szablya olykor agyonvágja. (Km.). Nem pennához illik a szablya. (Km.). Korunkban a szablya a katonaság és a köz nép nyelvén ritkán vagy alig fordúl elé s helyette a kard divatozik. Ellenben s régi, kivált a XVI-dik századbeli nyelvemlékekben gyakran olvasható. Kisebb-nagyobb módositással majd minden európai nyelvben megvan, ú. m. a németben: Säbel s közbeszédben Sabel, Saber, a svédben: sabel, az angol s francziában: sabre, az olaszban: sabra, sable, a csehben: szawle, a finnben sabeli stb.; s Adelung úgy vélekedik felőle, hogy e fegyvert a többi népek a törököktől és magyaroktól kölcsönözték; továbbá azon név szerinte görbe vasu kardot jelent, s nevét a görbeségtől vette volna, nevezetesen az új görög nyelvből, melyben zabosz am. görbe, és zabűné am. szablya. Azonban, minthogy e fegyver, Adelung vallomásaként a törököktől és tőlünk ment által a németekhez, annak értelmezésére nézve illetékesb birónak tartjuk a mi Molnárunkat, ki szerént a szablya nem csak görbe, hanem más alaku metsző, hasító, általán szabdaló fegyvert is jelent, mint föntebb láttuk. Véleményünk az, hogy a szablya gyöke a metszést, vágást jelentő szab, melyből lett a gyakorlatos szabok mint hat hatol, aszik aszal, tör töröl; met metél; vet vetél. A szabol részesülője: szaboló szabló, módosítva: szabla, lágyítva: szablya, azaz, szabdaló t. i. fegyver. Hasonló képeztetésüek a szintén eszközöket jelentő csáklya, kuruglya, korcsolya, mereglye, gereblye, csoroszla v. csoroszlya; továbbá a lágyítot l nélkül képzettek: tězsla, vizsla, vitla, kajla, hetle kotla; s melyek az eredeti részesülő-alakot megtartották, ú. m. sarló, orló (olló), doroszló; s mind ezek részént ma is élő, részént elavult igékből származtak. – A szablya szót, mint régi szittya és magyar fegyver nevét épen úgy kölcsönözhették tőlünk más népek, mint a huszár-t, vagy csákó-t.
