SZAKADÁR
SZAKADÁR, (szak-ad-ár) fn. tt. szakadár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Széles ért. így nevezhetők akármily polgári, vagy társadalmi, vagy testületi közönség oly tagjai, kik annak egységétől bizonyos tekintetben mintegy kiszakasztják magukat, pl. kik a köz akaratnak, vagy többség véleményének hódolni nem akarván külön felekezetet képeznek. 2) Különösen az egyházi történelemben így neveztetnek a nemegyesült keleti egyház tagjai, kik a katholikusokkal a hitágazatok lényegére nézve, a szentháromság titkát kivéve, megegyeznek ugyan; de a római pápa egyházi felsőségét el nem ismerik, mi által a katholikusok községétől elszakasztják magukat. (Schismatici). Átv. értelemben más hitvallásokra is alkalmazható, pl. a törökök a perzsákat szakadároknak tartják, minthogy a sztambuli nagy szultánt fejökül nem fogadják el.
