SZAKADAT
SZAKADAT, (szak-ad-at) fn. tt. szakadat-ot, harm. szr. ~a. 1) A szakadásnak eredménye, végrehajtott állapota. „És a szakadat (scissura) nagyobb leszen.“ (Münch. cod. Máté. IX.). Különösen párt, vagy felekezet, melynek tagjai az egésztől elváltak. Egyébiránt, ámbár nem szabatosan, e szó helyett a mai nyelv szakadás szót használ (l. SZAKADÁS), holott oly különbség van köztök, mint pl. gondolás és gondolat, eredés és eredet s több mások között. 2) A székelyeknél am. szünet. (Kriza J.). Általában is szakadatlan, szakadatlanul am. szüntelen, szüntelenül.
