SZAKMAT
SZAKMAT, (szak-am-at) fn. tt. szakmat-ot, harm. szr. ~a. Holmi dirib-darab, szakadozott töredék. Képeztetési alakra hasonlók hozzá: folyamat, futamat, daganat, foganat, pillanat, melyeknek hasonlata nyomán valószinű, hogy törzsöke a szak gyökből eredt szakam v. szakamik, melyből lett Szakamás (helynév Erdélyben) és szakamat.
