SZÖKDÖS
SZÖKDÖS, (szök-öd-ös) gyak. önh. m. szökdös-tem, ~tél, ~ött, par, ~s. 1) Ugrándozik, ficzkándozik, gyakori szökéseket tesz. 2) Menekülés végett, alattomban egymás után elfut, eltávozik, elugrik, elbuvik. Szökdösnek a katonák. A gyermekek kiszökdöstek, haza szökdöstek az iskolából. A halak kiszökdösnek a hálóból.
„Ágról ágra szökdöstem,
Mégis jó úton jöttem.“
Mégis jó úton jöttem.“
| Mókustáncz (Gyermekjáték a székelyeknél). |
A Müncheni codexben am. tánczol. „Szökdösö (saltavit) az ebéllő (ebédlő) ház közepett.“ (Máté XIV.). V. ö. SZÖKIK.
