SZÜLETIK
SZÜLETIK, (szül-et-ik) külszenv. m. szület-tem, ~tél, ~ětt, par. szülessél. Az anyja méhéből világra hozatik, világra jön. Én a múlt század végén születtem. Te egy évben és hóban születtél velem. Ők egy napon születtek. Ez ily ember nem születik, hanem csak terem, minta gomba. (Km.). Egynek ágyából született. Aki született, megis kell halnia. (Km.). Ki egyszer született, kétszer meg nem halhat. (Km.). Népiesen gyakran lesz használtatik helyette: Miolta a világra lettem. Fia lett neki. Meglett a gyermek szerencsésen. Bár csak egyetlen gyermeke lenne! Átv. bizonyos okból, kútfőből ered, támad, származik. V. ö. SZŰL.
