SZUSZ
SZUSZ, fn. tt. szusz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Fogak között, vagy különösen, és tulajdonkép az orron kicsuszszanó lehnek hangja, melyből a szuszog, szuszogás, szuszma, szuszmog, szuszmálkodik, szuszi (-muszti), szuszszan származékok eredtek. Ne higyj neki míg benne van a szusz. (Km.). Átv. ért. tűrést, iparkodást, fáradságot, továbbá fennhéjázást jelent. Alig birja v. győzi szuszszal. Egy szuszszal két munkát végezni. Kifogyott belőle a szusz. Nagy szuszszal jár v. nagy benne a szusz (a gőg). Némi értelmi módositással hasonlók hozzá a szisz és szesz hangutánzók. A székelyeknél forgószelet is jelent, honnan e mondat: szusz, kerekedjél pokolba.
