SZUVAT, fn. tt. szuvat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) A szú által megrágott fának leváló héja, kérge (crusta carie exesa. Kresznerics). 2) A Tájszótár után a katlan szádáról vagy a tűzhelyről levert, megégett föld. 3) Ugyanott a fal tapaszának fölcserepedése, mely a faltól elválva lehull; a két utóbbi jelentésben is mintha szú ette volna a tapaszt. Egyébiránt Budenz J. szerént a finn save, észt savi, lív säv,sai, mordvin śovïn, votják śuj, zürjén śoj stb. agyagot jelentenek. Vámbéry szerént pedig a csagatajban szuva-mak, ésaz oszmanli törökben szïva-mak am. falat tapasztani. Ezek szerént ,szuvat’ általán agyagos tapaszt jelentene. Lehet hogy az 1-ső értelmezésnél Kresznerics tévedett, mert Szabó Dávidnak, (a 2-ik kiadásban) ezen mondatát: „Lehullott a falról a szuvat“, így olvasá: „Lehullott fáról a szuvat.“
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.