SZŰZI
SZŰZI, (szűz-i) mn. tt. szűzi-t, tb. ~ek. Szüzet illető, szűzre vonatkozó, szűz tulajdonságával biró. Szűzi szemérem. A régieknél, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben gyakran eléjön ,szűzei’ alakban (mint ma is ,mennyei’): „És látván a bódog szűz Mária hogy mégis könvezne uronk Jézus... nagy könvhullatással, csókolással es szűzei tejével könyörgeti vala őtet.“ (101. l.).
