~T, (1)
~T, (1), mult időt képző v. alkotó rag mint: tol-t, hal-t, él-t, kér-t, tör-t; néha kettőztetve, önhangzó fölvételével is, még pedig vagy csak a törzsben, pl. ad-ott, lép-ětt, de a többi személyekben csak egyszerüen: ad-t-am, ad-t-ál, ad-t-unk, ad-t-atok, ad-tak v. ad-t-anak; lép-t-em, lép-t-él, lép-t-ünk stb. stb., vagy pedig mindenik személyben is pl. szabadít-ott-am, szabadít-ott-ál, szabadít-ott, szabadít-ott-unk stb. stb. Ezen különbözések miatt a mult idők képző raga az egyszerü igéknél mindig följegyezve van; s ha nem mindenik személynél fordúl elé kettőztetés, a ragok több személynél is följegyezvék. Hogy ezen ragban a tova (taa, toa) értelme rejlik, alig fogja valaki kétségbe vonni. Bopp F. is hasonlitó nyelvtanának utolsó kiadásában a szanszkrit aoristusnak mint multnak a előhangjában a távolra mutató névmást hiszi rejleni. (540. §.). Egyébiránt 1. Előbeszéd, l 36. l.
