TA
TA, messzeségre vonatkozó egyszerü gyökelem, melyből a további helymutató a képzővel lett ta-a, mely különösen Baranyában és alsó Somogyban divatos, öszvehúzva az országos gyermekszó tá, kettőztetve tátá (v. táti), azaz, valahova el, messze, pl. tátá menni v. tátába menni, tátá v. tátába vinni a gyereket, am. elutazni, elmenni, elvinni; máskép: tacs v. tács, pl. midőn a dajka így szól a kisdedhez: menjünk tács! Hihetőleg innen származott azon ruha neve is (tacska), melylyel a falusi nők magukhoz kötik a kisdedet, midőn valahová, pl. a mezőre magukkal viszik. Persa nyelven tá határvető elüljáró (usque ad), pl. ez szer tá pá (tetőtől talpig); jelenti ezt is: míg (donec, dum, quamdiu); sínai nyelven is táo am. usque ad, és pervenire. (Schott). Ezen ta gyökből származtak a) a múlt esztendőre vonatkozó ta-val, azaz, (legközelebb) eltölt vagy mult évvel, mint hol-val, nap-val (nappal), éj-vel (éjjel), reg-vel (reggel), ősz-vel (őszszel), tavasz-val (tavaszszal), t. i. ezekben a val vel megfelel e kérdésre: mikor?; b) a messzehelyre utaló taa v. tá, mely hangzóval kezdődő ragok előtt v hangot vesz föl köz szokás szerént: távul, távol, távolít, távolság, távozik, távozás; c) a helyéről valamit folytonosan odább nyomó, mozdító tal (= tol) melyből taliga és talicska származtak; továbbá az egyes vagy szakadozva gyakorlott nyomást, lökést, mozditást jelentő tasz, taszít, taszigál; d) a több irányban szétterjedő, szétnyiló, szétmenő távolságot jelentők: tág, tál, tályog (vértál), tár (ige), tát; mely értelemben rokon hozzá azon sza sze, melyből szana-szét eredtek; e) az egyensulyi középponttól, egyenes vonaltól távozó, ideoda biczegő, hajló tántor, tántorog, tántorodik, tántorít (hová talán magát a táncz szót is sorozhatjuk), a midőn alapfogalomban és hangban hasonló e gyökhöz a félrehajlási csa, honnan csák, csákó, csákány, csáklya, csámpa stb.; továbbá: sa ezen származékokban:sanda félre néző, sánta biczegve félre lépdegelő; f) az alulról fölfelé távozó, illetőleg emelkedő tám, támad, támaszt, melyhez hangváltozattal rokon gyám, gyámol, gyámolít szók gyöke gya. Ezen ta máskép: to, honnan e változatok: taa toa, tad tol, taliga toliga, taszit toszit, sőt némely származékokban csak e második divatozik: tob (dob), tova, tovább, tolong, told, toldúl. Néha tu-ba megyen által, mint: tuszkol, tuszkál, tusa, tusakodik, túl.
