TAGLAL
TAGLAL, (tag-ol-al) áth. m. taglal-t. 1) Az állati testet tagokra, ízekre, darabokra, konczokra stb. metéli, szabdalja, vagdalja, bonczolgatja. Az ökröt leütik, azután taglalják. Föltaglalni a szarvast, őzt, az asztalra adandó ludat, pulykát. A hullák orvosi fölmetélésére szabatosabban a bonczol, bonczolgat használtatik. Kettőztetett képzőjénél fogva gyakorlatot, tehát többet jelent mint az egyszerű tagol. 2) Átv. valamely elmemüvet, eseményt, tényt, szóval szellemi vagy erkölcsi egészet tagonként alkatrészeire felbont, azokat egyenként vizsgálat, bírálat alá veszi. Költeményt, tudományos értekezést taglalni. A felpörös vádait és alpörös védokait taglalni. A szókat nyelvészetileg taglalni, elemeikre, alkatrészeikre bontani. V. ö. TAGOL.
