TAHÁT
TAHÁT, kötszó, mely a régieknél am. akkor, azután, annakutána. „Tahát Jézus viteték a kietlenbe.“ Münch. cod. Máté 4. 1). Káldinál ezzel fejeztetik ki: „akkor.“ „Tahát vépének ő hozjá.“ U. o. 15. l. Káldinál szintén: „akkor.“ „Tahát jöved, ajándokozjad te ajándokodat.“ (Pestinél: osztán, Erdősinél: annak utánna). „Tahát (tunc) Nabuhodonozor megharagvék ménd a földre.“ Bécsi cod. Judith. „Ha pediglen szintoda nem akar ti kj(gyelmed) küldeni, tachát kéröm ti kj(gyelmedet).“ Levél 1554-ből. (Szalay Ág. 400. m. l. 134. l.). „Merth ha siketségre veszitök, thahát még házatoknak az hamváth széllel fúthathom.“ (Ugyanott 319. l.). A szőnyi első békekötés irományai között olvasható: „És ha megalkodhatunk ezen az dolgon, tehát nem leszen szüksigh, ha pedig nem alkodhatunk, tahát mindjárast fell kölgyön.“ Régi Magyar Nyelvemlékek. III. K. 351. l.). Így a Nádorcodexben, Debreczeni Legendáskönyvben s másutt is. A székelyeknél Udvarhelyszékben maiglan divatos ,tehát’ értelemben. (Kríza J.). l. TEHÁT.
