TAKAROS
TAKAROS, (tak-ar-os) mn. tt. takaros-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Tiszta, csinos viseletű. Takaros leány, menyecske. 2) Mondjuk épületről, s annak egyes részeiről is. Takaros ház, szoba, konyha, azaz, tiszta, nem szemetes. 3) A régieknél találjuk ,takarékos’ helyett is. „Az félelmes magát okosnak híja, az fösvény takarosnak.“ XVI. századbeli erkölcsiratok. (Magyar Prózairók. Toldy F. kiadása. 288.l.). Azon néhány szók osztályába tartozik, melyek tulajdonságot jelentő képzővel igékből alakultak, milyenek, piritos (de amely néhutt piritós), vakaros, magasztos stb. V. ö. TAKAR.
