TALÁL
TALÁL, (tal-a-al) áth. és önh. m. talál-t. 1) Valamely elveszett, vagy rejtett tárgyat keresve, vagy véletlenül rábukkanva lel, s mintegy birtokába ejt. Pénzt, gyürűt találni az utczán. Ásás közben kincset talált. Talál az, aki keres. (Km.). Vak is talál olykor egy garast. (Km.). Amit kerestél, megtaláltad. Föltalálni az eltévelyedett juhot. Eczetes korsó megtalálta dugóját. (Km.). Zsák megtalálta foltját. (Km.). Ha ma egy órát hiába elmulasztottál, holnap egész nap azt fel nem találod. (Km.). Az új világot Columbus találta föl. Néha felható ragu viszonynevet vonz, s am. valamire bukkan, rájön, ráakad. Rátalált az elveszett jószágra. Emberére talált bennem. Jóra találtál, csak higyj neki. A könyvtárban nevezetes fontosságu régi kéziratra találtam. Rátaláltam a bökkenőjére. 2) Bizonyos kitüzött czélt, pontot ér, elér, érint, illet, megüt. Egy lövésre tíz verebet találni. A fecskét röptében eltalálni. Ha el akarod találni a czélt, fölebb irányozz. Az ágyugolyó mellen találta őt. Fejben, nyakon, derékon, hátban találni valakit. Hát téged mi talált? azaz, mi lelt, mi ért? Sok baj talált engemet. Nagy nehezen oda találtam. Megtalálta amit keresett, (rosz) tettének következményeit hordozza. 3) Elmeműködés által bizonyos rejtélyt megfejt, fölvilágosít; új eszmét vagy müvet hoz létre; a dolgot kellőleg fogja föl. Kitalálni a mesét. Új gépet találni. Találd el mit gondoltam. (Szabó D.). Eltalálta szarva között a tőgyét. (Km.). Föltalálta magát, nem jött zavarba. Ő sem találta föl a puskaport. 4) Elő v. előltalálni valakit, am. találkozni valakivel. „Találá elől az eb az orozlánt.“ Pesti Gábor meséi. (CXVII. mese). 5) Vél, gondol, valaminek tart. Úgy találom, ez legjobb lesz. Tanácsodat nem találom jónak. Czélirányosnak találta. 6) Fölcserélhető a talán vagy történetből, véletlenül határozókkal, mely esetben a határtalan módu viszonyige határos módba jő, pl. Ha hozzád találna menni (ha talán hozzád menne), add tudtomra. Ne bántsd azt a lovat, meg talál rúgni. Ha sokáig nem találand jönni, én nem várok rá. 7) Megtalálni valakit, régiesen am. megkérni, megkeresni l. MEGTALÁl. 4). 8) Munkával stb. találni, szintén régiesen am. keresni. „Ezt kegyig nem munkámmal találom, hanem mulatságommal.“ Pesti G. (CXVII. mese). 9) Némely mondatban am. egyezik, összeüt. Az órád talál-e az enyimmel? Nem talál a szinnel. (B. Lakos). Tájdivatosan: tanál.
Értelemben jobbára egyezik vele a lel, s alapfogalomban mindkettő azt fejezi ki, hogy az alany az illető tárgygyal bizonyos érintkezésbe, vagy kapcsolatba jön, mintegy rájön, rájut, rámegy; minél fogva a tal gyök ide is illik. V. ö. TAL elvont gyök. Különösen a mennyiben talál azt teszi: valaminek vél, tart, némileg egyezik vele alajt, Molnár szerént alét, a székelyeknél alitt, azaz, alít (supponit, arbitratur, putat), honnan, jónak alajtani v. alétani, vagy találni valamit, rokon jelentésüek. Egyébiránt V. ö. LEL.
