TÁMOLOG
TÁMOLOG, TÁMOLYOG, (tám-ol-og) gyak. önh. m. támolog-tam, ~tál, támolg-ott, htn. ~ni v. támolga-ni vagy támolg-ni. Testét ideoda hajtogatva megy, mozog, jár, mint a szédelgő, vagy részeg ember. Ideoda támolgott, oly részeg volt. Egyezik vele a tájdivatos csámolog, mit különösen szarvasmarháról, igás ökörről mondanak, midőn a legelőn, vagy a szekér előtt ideoda csapongva jár. Mint alapértelme mutatja, gyöke a félre hajló távozást jelentő csa, tompább kiejtéssel ta. Ugyan ezen gyök rejlik a tántorog igében is. V. ö. TA, CSA. Alaphangra és értelemre rokon hozzá a német taumeln. Némelyek az l-et lágyítva mondják és írják: támolyog.
