TANITVÁNY
TANITVÁNY, (tan-ít-vány) fn. tt. tanítvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, kit bizonyos ismeretekre, ügyességre, mesterségre tanítanak. Néhutt a kisvárosi czéhekben így nevezik azon legényt, ki az inasságból csak imént szabadúlt föl. Nem lehet a tanitvány mindjárást mesterré. (Km.).
E szóról mint különösség megjegyzendő, hogy átható igékből a vány, vény képző által alakult főnevek között, ha némely újabb alkatu szóktól elgondolunk, egyedül vonatkozik személyre. Szökevény, jövevény már önható igékből származtak. V. ö. ~VÁNY, ~VÉNY, képző.
