TANYA
TANYA, (tany-a v. ta-nya) fn. tt. tanyá-t, 1) Azon hely, hol a vándor életet élő emberek, különösen a vadászok, halászok, pásztorok ideiglen megtelepednek, sátort ütnek, kunyhót galyabítnak, majd megint fölszedvén holmijokat odább állanak. Vadász tanya, halásztanya, csikósok, gulyások, juhászok tanyája. Juhtanya (Szabó Dávidnál). Vadak tanyája a vadászok nyelvén am. tartózkodása. Vándorló czigányok, szénégetők tanyája. Tanyát ütni valahol. Odább vinni a tanyát.
„Mint rengetegen fut zaja robbanásnak,
Veti tovább erdő, bércz, öböl egymásnak,
Itt elhal, odább még csak azután gerjed:
Tanyára tanyáról a hír szava terjed.“
Veti tovább erdő, bércz, öböl egymásnak,
Itt elhal, odább még csak azután gerjed:
Tanyára tanyáról a hír szava terjed.“
| Arany J. (Buda halála). |
Tolvajok, zsiványok tanyája. Ráütni a zsivány tanyára. Ringyók tanyája.
„Csikósok oltárja, juhász kápolnája,
Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája.
Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája.
| (Orczy a bugaczi csárdáról). |
2) Az alföld terjedelmes sikságain, pusztáin elszórt gazdasági telepítvények, aklok, ólak, mezei lakok, csűrök, szóval mezőgazdasági épületek, hová az illető gazdák terményeiket betakarítják, hol barmaikat tartják, tenyésztik stb. Máskép: szállás; alsó Vágmelléken, nevezetesen a gútai határban: akol, aklok. Debreczeni, kecskeméti, szegedi, szabadkai, hódmezővásárhelyi tanyák. Tanyára menni. Tanyán lakni, tölteni a nyarat.
„Nem maradok én a tanyán,
Mert galambom izent reám,
Menjek haza a falura,
Piros pünkösdi búcsúra.“
Mert galambom izent reám,
Menjek haza a falura,
Piros pünkösdi búcsúra.“
| (Népdal). |
Nemzetünk hajdani életmódjából következtetve a tanya legeredetibb ősi szavaink egyike, melyhez alaphangban és fogalomban rokonok a sinai tang (= aula), a szanszkrit szthána (= hely), ez után a persa s több más nyelvben eléforduló sztana, sztan képzők, melyek valamely helyet, lakhelyet, különösebben várost, országot stb. jelentenek, mint gülisztan (rózsás hely), márisztán (kigyós hely); Hindusztan, Turki-sztan, v. Turke-sztan, Kabuli-sztan stb. Bopp F. szerént (Glossarium. 3-ik kiadás) a szanszkrit sztána (alkatrészei: szthá am. állni, lenni stb. és ana suffixum) am. 1) állás, szállás, tartózkodás, (actio standi, versandi, morandi); 2) hely (locus). Rokonitásba hozza hiberniai nyelven ezen szót; tan (a country, region, territory). Magyar elemzéssel gyökben (ta v. tany), egyezők a terjeszkedésre vonatkozó talaj, telek, telep és többek. Valószinüleg ide tartoznak a Komárom megyei Kis-Tany és Nagy-Tany helynevek is. B. Szabó Dávid a ,tó’ szótól származtatja: tonya; a régi oklevelekben Jerney Nyelvkincsei szerént következő alakokban találjuk: tune, tana, thone, tanya, tonya, leginkább ,halásztelep’ (captura piscium, piscina, piscatura) jelentéssel; honnan Jerney szerént a Don folyó torkolatánál feküdt Tan (Tanais) várostól, mely a régi világ egyik leghiresebb halásztelepe és száritó hallal kereskedő helye volt, s melynek környékén egykor őseink a Dentumogerek laktak, hozák és kölcsönzék a ,tanya’ nevet.“ (A Dentumogerek szerénte: Dóntő-magyarok; azonban a mongol nyelv után dontu egyszerüen am. dóni). De magyar nyelven általánosabb jelentése is van (föntebb 1) alatt), mely összevág akár a szanszkrit szthána (= hely), akár a magyar talaj, telep, telek szók jelentésével.
