TÉPÁSZ
TÉPÁSZ v. TÉPÁZ, (tép-ász v. tép-áz) áth. m. tépász-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz, tépáz-z. Valamely testet ideoda ránczigál, mintha szét vagy ki akarná tépni, különösen, hajánál, üstökénél fogva czibál valakit. A récze tépászsza a békát. Megtépászni a gyermek haját.
Ez igében az ász v. áz képző mintegy fordított viszonyban áll a fáész, rákész igéknek ész képzőjével, amaz t. i. inkább tépész, emezek fáász, rákász helyett állanak. Egyébiránt a rokon gyökű czibál is mélyhangu képzőt vett föl.
