TURBOLYA
TURBOLYA, (tur-b-oly-a) fn. tárgyeset: turboly-át. Diószegi-Fazekasnál növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások rendéből. (Scandix). Ismeretesb faja: tümagvu turbolya, melynek gyümölcse tűforma hosszú, érdes orrú; máskép köznéven: vad turbolya, tűhegyüfű. (Scandix pecten). Gönczy Pálnál e szó egyszerüen, mint növénynem neve nem fordul elé. A közéletben főkép a Tisza némely vidékén, turbolya v. turbolyka egyértelmü a bubulyicska, v. mogyoró saláta, v. csemegebürök szókkal, mely a növénytanokban bubulyicska-baraboly (chaerophillum bulbosum) név alatt áll. Szabó Dávid is e jelentésére utal. Eléjön még Diószegi-Fazekasnál: bécsi turbolya, növénytani néven: nagy magu mirhaszag (myrrhis odorata v. scandix odorata); továbbá közönséges turbolya, l. TURBOLYA-BARABOLY; és vad turbolya mint föntebb. Amennyiben az egyszerü turbolya népies jelentése: bubulyicska v. mogyoró saláta v. csemegebürök, egyezik vele hangokban, de alakját s termési módját tekintve, rokon hozzá jelentésében is a persa turbuza v. turbuz v. turb (raphanus, retek). Mikloisch felhozza rokonokul a cseh třebule, szlovák trebulka, ujszláv trebelje (Sumpfkreuzwurz), horvát trbulja (oenanthe), krabilika (chaerophillum), lengyel trzebula, trybula, trebulka szókat. Talán magát a német Körbel v. Kerbel szót is ide sorozhatjuk (t = k, mint töp = köp).
