TŰRŐDZIK
TŰRŐDZIK, TÜRŐDZIK (tűr-ő-öd-öz-ik) belsz. m. türődz-ött, htn. ~ni, v. ~eni. 1) Ruhájának szárait, vagy ujjait föltüri, különösen valamely kézi munka, avagy birkozás végett; máskép: türközik, gyürkőzik. 2) Mondjuk magáról a ruháról, midőn göngyölegbe, ránczokba csavarodik, tekeredik. A lovagló legénynek feltürődzött a gatyaszára. Szabó Dávidnál mindkét jelentésben: tűrőzni, feltűrni magát, ruháját, karját, eltűrőzni.
