TÜSKE, (1)
TÜSKE, (1) (tű-ös-ke v. tű-v-is-ke) fn. tt. tüskét. 1) Némely növények szálkaforma hegyes, szurós sarjadéka, finomabb, vékonyabb tövise. Tüske ment a talpába, körme alá. Ne menj a tüskére, ha sarud nincs. (Km.). 2) Magok az ily tövisü növények. Haragos tüske. Isten átkozta tüske. Tüskével keritett udvar. Tüskére való, am. égetni való boszorkány. 3) Némely állatok kemény, tövishez hasonló szőre, sörtéje, milyen a borzé, süldisznóé. 4) A halak szálkája. – Máskép: tövis, néhutt: bökőcze. Különböző ejtéssel Baranyában az ormánságban: tüsök; Erdélyben Toroczkón divatos maga a törzs tűs is, ,tüske’ v. ,tövis’ jelentéssel; l. TŰS, 3).
