TŰZ, (1)
TŰZ, (1), fn. tt. tüz-et, harm. szr. ~e. A régieknél gyakran tíz, pl. Sz. Krisztina életében. 1) Közéletben az égő testek állapota, midőn lángot vagyis fényt és hőséget fejlesztenek ki; s az égés folyamában mind önmagok fölemésztetnek, elhamvasztatnak, mind, ha a láng táplálékot kap, ez tova harapódzva ami égékenyt ér, azt szintén fölemészti. A tűznek legkisebb részecskéjét szikrának, sziporkának, tüzes pernyének, s az elégett, de még mindig láng fényü és hőségü testet parázsnak, parázstüznek, égő vagy eleven szénnek hivjuk. Tüzet csinálni, gyujtani, éleszteni, gerjeszteni, piszkálni, szítani. A tüz az épület belsejében támadt v. keletkezett. Tüzet rakni. Tűzbe, lángba borult. Az egész város tűzben áll. Lobog, szikrázik, pattog, zsizseg, zsizsereg, sustorog, sustorékol, szikrázik a tűz. Aczéllal, kovával taplóba tüzet ütni. Égő, parázsos, izzó, pislogó, hamu alatt lappangó tűz. Lohadó, hamvadó, kialvó tűz. Tábori tűz. Tüzet oltani, elfogni. Tüzzel nem jó játszani. (Km.). Könnyü melegedni, ki a tűz mellett ül. (Km.). Tűznél sütni, főzni, melegedni. Tűzhöz tenni a fazekat. Tűz, tudomány eledelt kiván (Km.). Tűz, víz, vigyázz. (Km.). Tűz használ fázónak, de árt izzadónak. (Km.). Egy tűznél több fazék is felforr. (Km.). Úgy ég a tűz ha tesznek rá. (Km.). Vas nyakat is meglágyít a tűz. (Km.). Mint, rakod tüzed, úgy forralod vized. (Km.). Kiki a maga fazeka mellé szítja a tüzet. (Km.). Füstből tűzbe esett. (Km.). Kénkőtűz, kéntűz a kénnek égése; átv. ért. igen erős, igen emésztő tűz. Tűzzel, vassal pusztitani az ellenséget. Tüzzel, vassal rajta lenni valamin, átv. minden erővel. Tűzre való boszorkány. Tüzet hányó v. okádó hegyek. Örök tűz soha ki nem alvó tűz; különösen a pokol tüze. Mennyei v. égi tűz csillagokról, mindenek fölött a napról mondják; átv. ért. az ember szellemi része. Pokoli tűz átv. igen nagy, égető tűz. Görög tűz, mesterségesen csinált látványos, tüneményes tűz. Szalmatűz, hirtelen föllobbanó s hamar elmuló lelkesedés. Futosó tűz, bolygó tűz, tüzes ember. Tisztitó tűz (purgatorium). Háztűz, konyhai gazdaság; gyakran áll az egész gazdaság érteményében pl. háztűz-nézni, azaz, a kérő legény házához menni, s annak konyhai, gazdasági készületét, mibenlétét megtudni, mielőtt a kért leányt neki adnák. 2) Szorosb ért. különféle égő testek, vagy gyujtás által okozott tünemények. A katonának tűzbe kell mennie, azaz, elsütött puskák, álgyúk golyói közé. Két tűz közé szorulni, az ellenség lődözésének elül hátul vagy több oldalról kitéve lenni; átv. ért. legnagyobb veszélyben forogni. – Átv. 1) Világosság, fény. Az ég csupa tűz volt. Drága kövek tüze, ragyogása, tündöklése. Csupa tűz a szeme, fényes, élénk pillantásu. Szent Antal tüze. 2) Melegség, forróság. Orczájába ment a tüz. 3) Heves indulat; élénk érzelem, vérforgás. Tűzbe jönni. Tűzbe hozni. Tüzet nem jó tüzzel oltani. (Km.). Tüzre ne önts olajat. (Km.). Ez a fiú teli van tűzzel. Sok a tűz benne. Ne oly nagy tűzzel. Tüzről pattant gyerek, legény, leány. A ló úgy jó, ha tűz van benne. 4) Különösen a költészetben am. szerelem.
„Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád égig nagy.
.............................
Tüzem hozzád égig nagy.
.............................
Feláldozom véremet
Tűz, láng hív szívemet.“
Tűz, láng hív szívemet.“
| Népdal. |
5) Szellemi erő. Tűz ész, tűz eszü ifjú; továbbá szesz bizonyos italokban, pl. borban. Tűz és víz gyakran némi ellentétbe állittatnak. Tűznek, viznek neki menni. Elül víz, hátul tűz.
„Egy tűz van csak erős és egy víz árja hatalmas,
Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt.
Mindkettőt szemeidbe, óh némber! az istenek adták:
Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez.“
Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt.
Mindkettőt szemeidbe, óh némber! az istenek adták:
Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez.“
| Vörösmarty. |
Hosszú önhangzójánál fogva alapos azon nézet, hogy gyökeleme tü egyezik mély hangon a to (tova, tol szókban rejlő) gyökelemmel, mint Lugossy József tartja, és így a tova harapózás fogalmát foglalja magában. Lugossy J. a ,lang’ szót is a ,leng’ szóval hozza párhuzamba; figyelmet érdemelnek alább a persa szók. A rokon nyelvek azt tanusitják, hogy ha némely szók az utóhanggal (z) nem mindig egyeznek is, de a to, tu, tü stb. elemeket azokban rendszerént föltaláljuk; ilyen szók a mongolban, tüli- v. tüle- igetörzs am. éget-ni, gyujta-ni (brûler, allumer, mettre le feu) és az utóbbi mint név am. láng; ugyan csak a mongolban tügüczek am. tűz (brandon, tison); a mandsuban: tuva = tűz; továbbá Budenz J. szerént a finn és észt tule (nominat. tuli), a lív tul, lapp toll, tolla, finnlapp dolla, cseremisz tul, hegyi cseremisz tul, tol, mordvin tol, vogul tol, tuol, votják tïl; osztják tût, szurguti osztják tûget, déli vogul taut, tât, toat, valamennyien am. tűz. Ide sorozandók a persa nyelvből: tas, á előtéttel: átis (ignis; lux, splendor; ira, animi levitas et mobilitas; amore incensus; ignis amoris stb.), tigín (ignis) tólis v. tólas (flamma), taf (aestus, calor; splendor, lux), taft (calor, estus; celeritas. Vullers). Vámbéry Á. felhozza a t-nek k-vá változtával az ujgur kizi szót. Ugyanő nála az Uigur Szótárban eléjön kisz-mak (rot werden, feurig, glűhend werden). Figyelmet érdemel a latin titio (ein brand, brennend scheit. Fabri Thesaurus), honnan a franczia tison (Feuerbrand, Brand). Bopp Ferencz a görög Ζευς és Διος szókat, valamint a latin dies szót is a szanszkrit div gyöktől származtatja, mely am. a latin splendere.
