UGRÁS, (ugr-ás) fn. tt. ugrás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az állatnak azon mozgása, midőn rugalmas inainál, tagjainál fogva bizonyos magasságra fölveti magát, vagy a levegőbe fölemelkedve némi távolságra szökik, leesik, lebukik. Veszedelmes, halálos ugrás. A mesěbeli táltosló három ugrással czélhoz ér. Elvétette az ugrást. (Km.), nem oda jutott, a hová szándoka vala. A vadászoknál ugrásban (felugrásban) lőni, akkor lőni, midőn a vad fektéből fölpattan. Átv. oly haladás neme, mely a közbeeső tárgyakat mintegy elmellőzve (átugorva) siet bizonyos czélra. Nincs ugrás a természetben. (Km.) Non datur saltus in natura). V. ö. UGRIK.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.