UGRIK
UGRIK, (ugr-ik) k. m. ugr-ott, v. ugort, htn. ugrani v. ugorni, par. ugorjál v. rövíditve: ugorj. 1) Szoros ért. mondjuk emberről vagy más állatról, midőn rugalmas inai, izmai, tagjai segedelmével nyugvó helyéből hirtelen kimozdúl, s bizonyos irányban és sebesen fölemelkedve odább szökik, elveti magát. Különféle irányu szökésre vonatkoznak az ily öszvetételek: fölugrik, leugrik, félre, előre, hátra ugrik, kiugrik, beugrik, általugrik, visszaugrik, eléugrik. Ugrik mint a csik, mint a sajtkukacz. Örömében, jó kedvében nagyot ugrik. Vizbe ugrani. Az ablakon kiugrani. A szekérről leugrani. A zergék szikláról sziklára ugranak. Fölugrani a székre, padra, asztalra. Odább ugrani, megugrani, elugrani, elszökni. Tánczba ugrani. Visszaugrani (a ruganyos testről mondák). Árkot ugrani, az árkot átugrani. A száz tű hoszát átugrani, teljes erejében lenni. Kútba ugrani. Akkor mondj hoppot, mikor általugortad az árkot. (Km. önként folyó hexameterben). Mindenkor legszebb hal volt az, mely kiugrott a hálóból. (Km.). Mérgében olyant ugrott, mint a hörcsök. Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. (Km.). Átv. kiugrott a szeme; majd kiugrik a bőréből, oly jó kedve van. Áthatólag: Elugrotta mint a péri leány a férjhez menést. (Km.). 2) Him állatokra vonatkozva am. hág, meghág. A csődör a kanczára ugrott. Áthatólag: A kos megugrotta a jerkét. 3) Mondjuk folyó testekről, midőn a forrásból kifakadva, vagy valamely csövön felnyomulva magasra szöknek; innen: ugró kút, ugró viz. 4) Ugranak a rugalmas testek, midőn a nyomást visszataszitják. 5) Képes kifejezéssel, némely közbevetett dolgok elhagyásával, egymástól távolabb eső tárgyakra megy által. A kérdésnek némely pontjain átugrani. Áthatólag: Épen azt ugrotta át, miben a dolog veleje fekszik. Nyelvtani ért. kiugrik az önhangzó, midőn bizonyos ragok előtt kimarad, pl. álom, álmot, kotor kotrunk. Sándor I.-nál kiugrott barát am. kilépett barát, ki a klastromi életet ott hagyta.
Mennyiben a tulajdon értelmü ugrás az illető állati testnek fölemelkedését, magasra vetődését fejezi ki; az ugrik igében az emelkedés, magasság alapfogalma látszik rejleni; honnan valószinüleg gyaníthatni, hogy gyöke eredetileg ur v. or azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek magasságra vonatkoznak. V. ö. R gyökhang. E szerint ugrik hangvetés által urgik-ból származhatott. Ezt bizonyítja főleg a Vámbéry följegyzette csagataj irga-mak = ugrani. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven igrati am. ugrálni (salire, hüpfen). Alapfogalomban rokon hozzá szintén átvetett rúg, minthogy a rúgás csakugyan a lábak fölugrása v. ugratása által történik. A rugalmas testek is, nyomás után előbbi helyzetökbe visszaugranak; innen Sándor I.-nál visszaugró = elasticus.
