UNATLAN
UNATLAN, (ún-at-lan) mn. tt. unatlan-t, tb. ~ok. Közszokás szerint egy jelentésünek vétetik az untalan szóval; de úgy látszik némi finom különbség van köztük, mint némely más talan, telen, és atlan, etlen képzőjüek között, milyenek pl. gondtalan és gondatlan, oktalan és okatlan, hirtelen és híretlen. Szoros, szabatos értelemben unatlan az amit még nem untunk, s ellentéte: unos, unt, honnan, unatlan munka, állapot, mely folyvást kedvesen foglalkodtat bennünket; unatlanul irni, olvasni, am. anélkül, hogy megunnók. Ellenben: untalan sürgetés, szidás am. folytonos, szüntelen, untalanul henyélni, am. szüntelenül. Egyébiránt mind unatlan mind untalan határozóként is használtatnak a rendes képző kihagyásával, mint szüntelen, véletlen, hirtelen és általán az atlan, etlen v. talan telen képzőjü melléknevek.
