UNTALAN
UNTALAN, (ún-talan) 1) mn. tt. untalan-t, tb. ~ok. Folytonosan tartó, szüntelen, fáradatlan. Untalan munkával foglalatoskodni. 2) Határozóként am. szüntelenül, abbahagyás nélkül. Untalan a közjóért fáradozni. „Mast es (most is) untalan reám ír és izen az török, hogy megvínék vele, és űtet ne tartanám úgy, mint egy leányt jegybe.“ Levél 1555-ből. (Szalay Ág. 400 m. l. 176 1.). Nyomatosabban: minduntalan. V. ö. UNATLAN.
