URAM
URAM, az úr szó ragozása első személyi birtokosraggal. Régebben a személynevek mellett megtiszteltetésül használtatott, pl. Szalay Ágoston 400 magyar levelében a 335-ik lapon: „Oroztony Péter uram ön maga Fonódra ment.“ „Szóllott Magyar Bálinth uram ő előthe.“ „Ide jött vala Battjánj Mihály urammal.“ Az Akadéma Évkönyveinek VI. kötetében (287. lapon) Esterházi Gábor levelében eléjönnek Rajky uram, Daróczy uram, Szécsy uram, Thuróczy Imre uram. Eléjön ugyanott megszólitásként magában is: „Az mi Uram! az Kegyelmed fia dolgát illeti.“ Mert Uram! bizon kárt vall Kegyelmed.“ „Azért Uram! megitélheti Kegyelmed“ stb. Am. a franczia Monsieur.) Ezen szó Cinnanus görög iró szerént a XII. század elején, és Tullius amannak forditója szerént a magyaroknál a király utódjának czíme volt. Az utóbbi szavai: „Stephanum vero, seniorem dico, Uram faciunt, quod nomen successorem Regni apud Hunnos significat.“ Mai napság leginkább csak czímezéseknél használják: Nagyságos uram! Kegyelmes uram! Régen használták s ma is hallható: Nagyjó uram! Némely vidéken divatoznak kivált az öregebbeknél ezen és hasonló megszólitások: Úr barátom uram; Úr bátyám uram!
