URASÁG
URASÁG, (ur-a-ság) fn. tt. uraság-ot, harm. szr. ~a. 1) Úri rangu, hatalmu, birtoku állapot. Uraságra vágyni, jutni. Az uraságot könnyü megszokni, de nehéz elhagyni. (Km.). Uraságról szolgaságra, koldusságra jutni. Uraság is bajjal jár. (Km.). Nem állandó az erőszakos uraság. (Km.). Uraság oly dolog, mely sok gondon forog. (Km.). 2) Jelenti magát az urat, az uri személyt, különösen, kinek nagyobb földbirtoka van. A földes urasághoz folyamodni. Méltóságos uraság. Az uraság meglátogatta jószágait. 3) Tiszteletczim, az ujabb kegyed v. ön értelmében. Kérem uraságodat. Már rég nem láttam uraságtokat. Már a XVI-ik században használtatott, pl. „Emlékezhetik uraságod, miképen kenyergettem im némely nap uraságodnak.“ „Ezel uraságodnak magamat ajánlom. Te uraságod szolgája Marotty László.“ (Szalay Ág. 400 m. 1. 351, 352 11.). A nőnemet illetőleg megfelel neki asszonyság.
