Ü, (1)

Full text search

Ü, (1), kisded alakban ü, harminczhatodik bötü a magyar abécerendben, s tizennegyedik az önhangzók sorában. Határos a magas lejtőzetü i-vel, honnan mind némely tájejtésben, mind az irodalomban, gyakran váltakozik vele, mint az irodalomban is: űdv, idv; űgyekszik, igyekszik; üdő, idő; üvölt ivölt; üzen izen; bükfa, bikfa; süker, siker; süket, siket; süheder, siheder; fütty, fitty stb. A régi nyelvemlékekben az ü helyett még az imént emlitetteken kivül is i használtatik, pl. igy = ügy, ill = üll, it = üt, (l. ezeket); mindenril = mindenrül, enyimbil = enyimbül stb. (Szalay Ág. 400 m. 1.). Némely tájszokás ö helyett használja, mint ücsém, öcsém; pörül, pöröl; őrül őröl; törül, töröl. Több szóban, illetőleg gyökben közszokás szerint állandóan rövid, pl. üdő, ünő, üget, ük, ühög, ümög, üszög, üveg, süveg, üvölt, süvölt, üzen, üt, süt, fürög, gümő, lüktet, tütű, rüpők stb. továbbá a személyragokban: kérünk, kérjük, kértük, kérnünk, kezünk, fejünk. Különben a hosszú ű hang mértéke ingadozó és gyakran rövid ü-re változik a tájak különböző ejtése szerint. Mire nézve az irodalomban leghelyesebb a széphangzathoz alkalmazkodni, hogy t. i. a rövid és hosszú önhangzók öszve ne torlódjanak, pl. keserű, gömbölyű, hevederű, sikerű; ellenben, őrlésü, őrjöngésü, öntésü. Némely szók végén, midőn önhangzóval kezdődő rag járul hozzá, v-re változik, mint: enyü, enyv: fenyü, fenyv; tetü, tetv; ölü, ölv. Palóczos kiejtéssel üö, iő; még gr. Eszterházy M. nádor leveleiben is eléjön: sziökség (=szükség), kiöld (=küld) stb. l. bővebben U és Ú alatt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi