ÜDŰL
ÜDŰL, (üd-űl) önh. m. üdűl-t. 1) A Tájszótár szerént Kemenesalján am. hízik, szépül; és Pápa vidékén am. növekedik; máskép általános népnyelven: javul. Üde állapotba jut, vagyis testi lelki ereje ujúl, frisűl, épűl, elevenedik. Hosszas betegség után lassan üdűlni. Szépen föl- v. megüdűlt. Átv. ért. mondjuk növényekről is, midőn megélednek, gyarapodásnak indulnak. Az ellankadt virágok az eső után megüdűltek. (Molnár A. szerint am. ébred; fölébred; mely jelentése Vass József szerént a göcsei tájszólásban is megvan: „Fölüdül az ember az álomból.“
