ÜDVÖZÍT, (üd-v-öz-ít) áth. m. üdvözít-ětt, parancs. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Széles ért. üdvözzé azaz üdvössé tesz, üdvben részsít, boldogít; illő vágyakat kielégitve megelégültté tesz. Szoros hittani ért. mennyei örök boldogságot szerez. A hit maga cselekedetek nélkül nem üdvözít. Az erényes, jámbor élet üdvözít. Krisztus Urunk eljött, szentséges tana és halála által üdvözíteni az emberi nemet. Régiesen: üdvözejt és a parancsoló módban az ejt, ojt végzetü igékben uralgó csaknem általános szabály szerént: üdvözéh (= üdvözits). „Te hütöd (hited) megüdvözejtett (salvum fecit) tégedet.“ (Müncheni cod. Lukács XVIII). „Úr üdvözéh münket (salvanos), mert elveszönk.“ (Ugyanott. Máté. VIII.). Ellentéte: kárhoztat, mennyiben szoros hittani értelemben vétetik mint az üdvözül ellentéte elkárhozik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.