ÜDVÖZŰL
ÜDVÖZŰL, (üd-v-öz-űl) önh. m. üdvözűl-t. Szoros hittani ért. holta után az örök mennyei boldogságban részesül. Régiesen: üdvözől. „Ki hiend és megkeresztelkedendik, üdvözől. (Münch. cod. Márk. XVI.). Jelentett régen gyógyulást is. „En lyányom halálán vagyon, jöjj és vessed rajá te kezedet, hogy megüdvözőljön.“ „Hogy ha en ő ruháját illetendem, megüdvözőlök.“ (Münch. cod. Mark. V.). Ellentéte: elkárhozik.
