ÜRESSÉG
ÜRESSÉG, (ür-es-ség) fn. tt. üresség-ět, harm. szr. ~e. Tulajdonság, midőn valami üres, azaz töltetlen állapotban van, midőn semmit sem foglal magában. Erszénye ürességben szenved. Csupa üresség, amit beszélt, nincs tartalma, veleja. Ürességben maradt hivatal. Időbeli üresség, valamely más foglalatosságtól üres állapot, ráérés. „Ürességem vagyon: reáérkezem.“ (Szabó D.). „És keres vala ürességöt, miképpen adnája nekik ütet.“ Nádor-codex (a Szótárban). V. ö. ÜRES.
