VACSORA
VACSORA, fn. tt. vacsorá-t. A szláv vecsera, Miklosichnál: vecserja szóból módosult; magyarosan: estebéd (= estveli ebéd v. evés) mint a déli evés: délebéd, az ozsonna: harmadebéd, a reggeli: éhomét, éjomét. V. ö. EBÉD. Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen. (Km.). A mely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát. (Km.). Vacsorára is kevés (a gyönge ellenség a hatalmasbnak. Km.) Vacsorát nem is lát, v. csillagot néz vacsorára (km.) azaz vacsorálás nincsen módjában, olyan szegény. Vékony vacsora, szegényes vacsora. Szentvacsora l. ÚRVACSORA.
