VÁDOL
VÁDOL, (vád-ol) áth. m. vádol-tam, ~tál, ~t, v. vádl-ottam, ~ottál, ~ott. Valakiről azt nyilatkoztatja, hogy bizonyos bünt követett el, hogy valamely rosz tettnek oka volt; különösen ezt a felsőbbségnek, törvényszéknek bejelenti, Valakit lopásról, erőszaktételről, becsületsértésről vádolni, a birónak bevádolni. A Bécsi codexben: megvádolni e helyett: be v. elvádolni: „A caldeosok férfiak (caldeus férfiak) megvádolák a zsidókat Nabuchodonozor királnak.“ Vonz val vel viszonyragu neveket is. Csalással, uzsorával vádolják őt. Azzal vádolják, hogy föl akarta gyújtani a várost. Eltérő igevonzat van a Górycodex e helyén: „Ott sok hamossat reád vádolván“ talán az eredeti jelentéshez hivebb értelmezéssel am. reád mondván. V. ö. VÁD, (1). Vass József szerént az Ormányságban és Göcsejben elvádolni azt is teszi: elvállalni. (Magyar Nyelvészet, V. Kötet. 126. 1.).
