VÁGY, (1)
VÁGY, (1), fn. tt. vágy-at, harm. szr. ~a. Az emberi kedélynek azon működő hajlama, vonzalma, törekvése, szenvadélye, melytől ösztönöztetve valamely kedves, vagy olyannak tartott dogot elérni, birni, élvezni óhajt, kiván. Az illető viszonytárgygyal öszvetett szót alkot. Dicsvágy, hírvágy, tisztvágy, becsületvágy, élvezetvágy, pénzvágy, étvágy, honvágy, birvágy, boszuvágy, harczvágy, veszekedésvágy, tetszvágy stb. Nagy vágygyal esengni valami után. Vágyat gerjeszteni valakiben bizonyos élvezetre. Vágyát kielégíteni, fékezny, zabolázni.
Mint kedélyre vonatkozó szó, eredetre nézve nem más, mint kitörő természeti kedélyhangnak utánzása s alaphangokban és fogalomban rokonok vele: vah! vaj! vajh, hajh! vajha! áh! ahít, áhít, oh! ohajt, sohajt, fohász. Innen a vágyakodó ember szójárásai: Vajh be jó volna! Vajha még egyszer láthátnam őt! Bár csak elérném czélomat! Ah beh szeretném! Ohajtva várom őt. Sohajtozok utána stb. Egyébiránt rokonok mongol nyelven: bakha (desir; plaisir, desir ardent, concupiscence) mandsu nyelven buye-me (olvasd – buje-me) am: vágy-ni (wünschen, begehren), buyen vágy (Begehren, Begierde), szanszkrit nyelven: vaç (desiderare, exoptare); továbbá váncsh (optare, desiderare), váncshá (optatio, desiderium); színai nyelven: jao (vella, desiderare); Vámbéry szerént ujgur nyelven: bak (vágy), jakut nyelven: baga (vágy, kedv).
