VÁJ, áth. m. váj-t, v.~ott. Bizonyos testben akár kézzel akár valamely eszközzel likat, gödröt, üreget, nyilást, hasadékot stb csinál; áskál, turkál, piszkál. Körmeivel vájja a földet. Fogát vájja. Ujjával a fülét, orrát vájja. Kivájom a szemedet. Egyik varju nem vájja ki a másik szemét. Zsebét vájja, s nem talál benne semmit. Ásóvál, kopával, czövekkel vájni a földet. Vésüvel kivájni a fát. Teknőt, válut vájni. Átv. A vizcseppek kivájják a földet, követ. Kicsiny a csepviz, de ha mindig hull, a kőben is likat váj.
Egész en egy értelmű vele a túl a Dunán, nevezetesen Göcsejben divatos áj, és az országos ás, t.i. a j és s úgy váltakozik bennök mint az ejt és esik, a fejlik és feslik, a rojt és rost, a bojtorkodik és böstörködik, a kajtár és kasta v. kosta szókban. Továbbá legközelebbi rokonai: vás, vásik, és a magashangu vés, innen Molnár Albertnél vájkáló am. sculptor (véső). Alapfogalomban, mint nyilásra, üregre vonatkozók, egyeznek velök az aj,ajak, ajtó, és adu. Általán pedig váj arokongyökhangú s elválást jelentő szók osztályába tartozik, milyenek vág, valag, válik stb. V. ö. VÁLIK. Vámbéry szerént rokona az oszmanli és csagataj oj-mak mely am. vájni v. ájni, vésni.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.