VAJÚDIK
VAJÚDIK, VAJUDIK, (baj-ud-ik?) k. m. vajud-tam, ~tál, ~ott. Máskép: vajlódik, v. vajludik, vajuszik. Molnár A. szerint, lankadt állapotban szenved (langveo, langvesco). Szabó Dávid is így értelmezi: „Vajudom, vajuszom: lankadok, fonynyadok, vajlódom, tikkadok, hitványodom, csűnöm.“ Ma tulajdon értelemben általán mondják nőről, és más nőstény állatról, midőn a szülés ideje közelgetvén sajátnemű fájdalmakat éreznek. Átv. gúnyos ért. valamely tervnek, elmeszüleménynek létrehozásával vesződik, kinlódik, késik. Egy két versen óraszámra vajudik. Tervével már régen vajudik. Vajudnak a hegyek, s egeret szülnek.
Képeztetésre hasonló ezekhez: alkudik v. alkuszik, petyhüdik v. petyhüszik, szélhüdik, s némely mások. Némely tájbeszédben és a régieknél: vajodik és a határtalan módban: vajonni (mint nyugonni ,nyugodni helyett). „Mert meglelted a kazdagságokat, kiket atte szüleid elhattak, kinékil (ki nélkül) vajonni kezdnek azok, kik most sokat bírnak. (Nádorcodex. 550. 1. A Szótárban megjegyzi Toldy F. hogy az Érsekujvári codexben e helyt ,wajodni’ áll s jelentése: quibus egebunt hi qui......) Gyöke vaj egyezik a baj névvel, honnan vajlódik és bajlódik legközelebbi rokonok. E gyök rokonságához tartoznak a fájdalmas érzés hangjai: jaj! haj! idegen nyelvekben a török vai v. vaj (Hindoglunál franczia értelmezéssel: ha! a secours! a mon secours!; ah! ha! hé! ahi! aie! malheur), az észt vaiva, góth vái, wai, latin vae, német weh! angol woe stb. Budenz J. a finn vaipu-, észt vaibu-, lapp vaipe-, finn-lapp vaibba- igékkel egyezteti, melyeknek jelentése: elfáradni, ellankadni. Ezek, mint látjuk a bágy-ad, bágy-aszt szók, bágy gyökével is viszonyban állanak.
